And I'm gonna walk 83 kilometres, and I'm gonna walk 83 moooore...

Biztos mindenkinek megvan ez az örökbecsű klasszikus, csak ugye 500 mérfölddel, és nekem a lelki szemeim előtt Ted Mosby és Marshall Eriksen jelenik meg a Fieróban, amint egész nap és egész éjjel felváltva vezetnek és közben ez a szám szól. 

A karantén kezdetét én március 13-ra teszem, mert azóta vagyok home office-ban. Előző nap még úgy mentem dolgozni, mintha mi se történne, de este azért hazahoztam a gépemet just in case. Aztán hirtelen annyira megugrott a betegek száma, hogy megijedtem, és inkább azt mondtam, maradok itthon, ezen ne múljon. Magamat nem féltettem (azóta sem), a születendő kisbabánkat annál inkább. 

Szombat este hazaért a férjem is (Budapestről), és ő se ment be többet a munkahelyére. Tragikus hirtelenséggel az összes programunkat lemondták, se zenekar, se kórus, se koncertek, se utazások, se semmi. Cserébe viszont amikor végetér a munkaidő, mindennap beülünk az autóba, és elmegyünk valami elhagyatottabb helyre kirándulni. Az elmúlt két hétben 83 kilométert gyalogoltunk, és nem kétlem, hogy még sokszor ennyire lesz idő a karantén ideje alatt...

Ja igen, én Luxembourgból írok, sziasztok! :) 

Aragorn bezzeg sose mosott kezet

Gyűrűk urát néztem pár hete. Amikor elkezdtem (rendezői változat, kb 9 óra a három rész együtt, szóval nagyobb lélegzetű vállalkozás volt), még csak kezdődött a negyereerre* itt Svájcban. Mire a harmadik részhez értem, már világos volt, hogy hát ez most szívás lesz, világméretű.  

A gyűrűk ura harmadik része kiválóan rímelt a közhangulatra - tessék megnézni, és figyelni, hogy az első két óra kb másból se áll, mint abból, hogy valaki épp legyőzött valami nagy szörnyű és gonosz valamit, ami ellen nem gondolta, hogy van esélye, de mégis, és akkor mikor körülnéz hogy igyon egy kávét vagy valami, jön egy másik mégnagyobb mégszörnyűbb méggonoszabb, és a jelek szerint az egésznek sose lesz vége. Ennek köszönhetően a szereplők jelentős hányada állandó "miarossebbmámegin" arckifejezéssel mászkál. Ha 2020 első negyedévét majd el kell magyarázni valakinek, A király visszatér eleje még jól jöhet. 

Persze a film és a regény tele van bölcsességekkel (és brománccal), és némelyikük szintén elég jól alkalmazható a jelenlegi helyzetre. Amikor Frodó nyekereg, hogy "a gyűrű bár ne került volna hozzám, és ne történt volna mindez", akkor azért nemcsak arra gondol az ember kicsit cinikus de alapvetően érző leánya, hogy hát ja pajti van az úgy a gyűrűkkel, hogy szeretnéd visszacsinálni, hanem főleg arra, hogy tökre megértelek Frodó, mind így vagyunk ezzel, balrogok meg orkok nélkül is mostanság. És akkor persze mondja neki Gandalf is, hogy hát nincs ebben semmi eredeti, csak ő sokkal szebben mondja:

Mind így van ezzel, aki hasonló időket megél, de a döntés nem rajta áll. Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik.

És igen, ez is teljesen aktuális, akár szó szerint vesszük, és eldöntjük, hogy megnézünk-e naponta egy színházi közvetítést, vagy a Vészhelyzetet választjuk a laptopról, és akkor is, ha merünk nagyot gondolni és elmélázunk azon, hogy mi lesz a világgal ezután, és mennyi befolyásunk van vagy lehet ennek eldöntésére.

De ami a legjobb volt a 9 órás Középfölde-túrában, az az, hogy ott a sok vér és szenvedés és emberség és hit és erő és kitartás és brománc és hatalomvágy és gonoszság és nagyon szexi jellemfejlődés közepette is nagyon sokszor irtó vicces volt. Mert a hobbitok háborúban is reggelizni akarnak, mondanak okosságokat, Legolas snowboardozik a Helm-szurdokban, egy törpöt meg ne dobáljon senki. 

És ez fontos, most különösen. A szívás világméretű, de ettől még az élet néha nagyon vicces, és kár lenne úgy tenni, mintha nem. 

Ezért, meg azért, mert a brittudósok megmondták, hogy ilyen történelmi időkben naplózzon aki tud, mert az majd a jövő brittudósainak jól fog jönni, meg mert amúgy is ráérünk, szeretettel ajánljuk mindenki figyelmébe a Karanténnaplók 2020 munkacímű koprodukciót.

*a kifejezés nem jött volna létre, ha nincs az index