Biztos mindenkinek megvan ez az örökbecsű klasszikus, csak ugye 500 mérfölddel, és nekem a lelki szemeim előtt Ted Mosby és Marshall Eriksen jelenik meg a Fieróban, amint egész nap és egész éjjel felváltva vezetnek és közben ez a szám szól.
A karantén kezdetét én március 13-ra teszem, mert azóta vagyok home office-ban. Előző nap még úgy mentem dolgozni, mintha mi se történne, de este azért hazahoztam a gépemet just in case. Aztán hirtelen annyira megugrott a betegek száma, hogy megijedtem, és inkább azt mondtam, maradok itthon, ezen ne múljon. Magamat nem féltettem (azóta sem), a születendő kisbabánkat annál inkább.
Szombat este hazaért a férjem is (Budapestről), és ő se ment be többet a munkahelyére. Tragikus hirtelenséggel az összes programunkat lemondták, se zenekar, se kórus, se koncertek, se utazások, se semmi. Cserébe viszont amikor végetér a munkaidő, mindennap beülünk az autóba, és elmegyünk valami elhagyatottabb helyre kirándulni. Az elmúlt két hétben 83 kilométert gyalogoltunk, és nem kétlem, hogy még sokszor ennyire lesz idő a karantén ideje alatt...
Ja igen, én Luxembourgból írok, sziasztok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése