2020. május 14., csütörtök

A zene az kell

Szóval mikor a bezártság és a hómofisz kezdődött, próbáltam valami zenét keresni. Békeidőben egy német nyelvű  svájci rádiót hallgatok a tévén, de ott csak reggel nyolcig van zene, utána Jamie Oliver főz 15 percig, aztán jön a teleshopping. Kipróbáltam pár francia nyelvű zenecsatornát, de tíz után ott is jött a teleshopping, így akadtam végül a német MTV-re.
Arra nagyon jó, hogy reggel eltáncikálok kicsit Lady Gagára, 8.22 körül szokott lenni az új rózsaszín űrruhás száma, meg mondjuk még kétszer napközben ugrálok vagy koncertezek, de a nap többi részében hang nélkül megy, mert így is szanaszét van a figyelmem, meg állandóan telekonfokon ülök.
Viszont így hang nélkül is nagyon tanulságos, mert az derül ki, hogy tényleg mindent el lehet adni nagyobb mennyiségű fedetlen női bőrfelülettel. Vagy ugye a másik véglet, amikor az a koncepció, hogy nézzük, ahogy a zenekar zenél. Ez megy akusztikusban is, és Herbert Grönemayerben is. Nyilván elfogult vagyok, de a legtöbb Coldplay-klipben történik azért valami, Harry Styles meg ugye abban a korszakban van, amikor még mire gondol a költő. Ami még nagyon megmaradt, mert nem értem, az Rita Ora amikor sárga festékben fetreng, meg bogarak másznak rajta, illetve Patrik kedvence Dance Monkey. Sarah Connor a templomban (bár ott is több a láb, mint a szoknya), és a két Lewis Capaldi, ahol van sztori, de szerintem ő azt gondolja, hogy a saját jóképűségére nem alapozhat. 
Arra már nem emlékszem, hogy ezt miért kezdtem el írni, de végülis mindegy is. Arra viszont rájöttem, mióta meguntam a német MTV-t, hogy manapság már az is komoly erőfeszítés, hogy úgy nézzek végig egy koncertet (pl a luxemburgi Atelier Facebookján tök jók vannak), hogy közben ne csináljak minden mást. Próbáljátok ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése